Annyi találkozás, ölelés, beszélgetés...töltötte be ezt a pár napot, hogy le sem írom, mert annyira nagyon ilyen meg olyan dolgokat kéne karakterizálni, hogy belepirulna, feketülne, fehéredne a szürke klaviatúrám ebbe a nagybetűs levésbe.
De azt képtelenség nem leírni, hogy tegnap Kolos a biciklije vázán vitt színházba át a fél városon. És időnként féltem de rég éreztem magam ilyen szabadnak. Meg ebben a lökött fiúban tényleg furamód tudok bízni, pedig amikor egy belvárosi zsidó közösség házai között álltunk a zsinagógájuk előtt a Sabbatjuk közepén a egy sötét udvarban, akkor erre igazán nem volt okom. Főleg mikor megindult felénk egy ortodox hívő teljes díszben.
Én ekkor érthető módon jajjogni kezdtem, Kolos meg szokás szerint megnyugtatott és bementünk a férfival a zsinagógába, részt vettünk az esti imán meg ilyenek.
Aztán a Zsonglőr megmutatta a humuszbárt, ami egy vegának elég nagy kaland meg csudajó vacsihely.
Három olyan dolgot tapasztaltam ezen a teljesen ad hoc estén, amit még soha. Pár órára visszatértem belőlem magamba.
Duna felett a hídon, biciklivázon, szélben, szabadon, biztonságban...életszagú
Ajánlom figyelmetekbe a: PANkrátorok című darabot, a zsinagógákat, a Humusz Bárt és Kolost :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése