Nagybetűs NŐK pasik, és család nélkül

A húszéves lányok tudatlanságával,a második x-en túllevő nők tudatosságával,az egyetemisták könnyedségével,az álmodozók reménységével,és az életszeretők humorával beszélgettünk a Rozmárral az emberi létet kiteljesítő dolgokról: férfiról és nőről, családról, gyerekről. Szóval olyasmikről, amik elcsépeltnek tűnnek ugyan, mégis életünk gerincét alkotják. Ezért is jönnek szóba péntek este egy nagy bögre, házi készítésű tejjel és vanília pudinggal főzött, tejszínhabos, őrölt fahéjjal jócskán megszórt forrócsoki elfogyasztása közben.
Jól is jött a boldogsághormon, mert a helyzetképünk nem túl bíztató a számunkra ideális férfi megtalálása és ebből adódóan a vele alkotandó család valamint a gyerekvállalás szempontjából sem. A saját nőiségünkkel ugyan egyre inkább rendben vagyunk, de tapasztalataink szerint pont ez az, ami meggátol egy párkapcsolat kialakításában és fenntartásában. A pasik félnek tőlünk.
Nem azért mert okosak vagyunk, hanem mert értelmesek.
Nem azért mert finomak vagyunk, hanem mert karakteresek.
Nem azért mert boldogok vagyunk ha szeretnek, hanem mert feltétel nélkül adjuk magunkat a jóra.
Nem azért mert tiszteljük a férfiakat, hanem mert tiszteljük magunkat is.
Nem azért mert csodáljuk az ő álmaikat, hanem mert vannak sajátjaink is.
Ez persze korántsem azt jelenti, hogy nem tartanak vonzónak vagy nem szeretnek minket, csak tartanak attól, hogy mellettünk nem elég férfinak látszani. Félnek, hogy jobb emberré válnak velünk és megijednek, hogy ez a fajta együttlét mennyi kockázattal jár, milyen sok energiát és figyelmet igényel…Úgyhogy az esetek kilencven százalékában nem alakítanak ki ilyen kapcsolatot. Hét százalékban viszonylag hamar fejvesztve menekülnek belőle. A maradék három százalék boldogságában a magam (és a Rozmár) részéről biztos vagyok, és Isten áldását kívánom rájuk.
Meg most, hogy tegnap megbeszéltük a Waldorf oktatási rendszer előnyeit és hátrányai leendő utódaink szempontjából, reméljük akad majd a Rozmár, a Hangya és a Csodatévő Kanál számára három olyan udvarló egyed akit nem csak hímnek hanem férfinak is tartunk majd. Aki nem olyan nőt szeretne akivel könnyebb, hanem olyat akivel jobb. Aki nem csak két-három harapás erejéig kíváncsi ránk, hanem az utolsó napunkon is. Akinek a hobbyja, munkája és haverjai mellé nem egy kisbetűs nő kell.
Ezzel kapcsolatban azt is megállapítottuk, hogy ha nem találunk ilyet, akkor inkább egyedül maradunk. Mert tapasztalataink szerint a pasik vagy megdugnak, vagy beszélgetnek veled. Átmenetet még nem találtunk. Ha van, kérjük jelentkezzen!  Mert kompromisszumokat kötnénk a párkapcsolatainkban, de megalkuvásokra nem vagyunk hajlandók. Ragaszkodunk ahhoz a romantikus elképzeléshez, hogy a leendő párunk szeressen bennünket mindenestől a szép lelkünket is beleértve, és ha nem teszi: Menjen a picsába.
Hogy kissé humorosabb legyen a zárás, megemlítem, hogy ez esetben a Rozmár régi(kilátástalanságából született) vágyát beteljesítve, örökbe fogadjuk Muszk Lít, a kínai csecsemőt, akit együtt nevelünk majd fel és még nem tudjuk, hogy homoszexuális vagy férfigyűlölő lesz. Ó, ez nem is lett humoros. Végülis érthető. Az élet a legkomolyabb poén.

UI:Olvastam egy könyvet. Éliás Katalin írta. A címe Régimódi Kurtizánok. Szervesen kapcsolódik a témához, úgyhogy hamarosan mellékelem a szigorúan szubjektíven kiválogatott, fontosnak tartott részeket.