A héten szóba került Heidegger Sein zum Tode-ja, azaz a halál felé tartó lét gondolata.
Eszerint már akkor kezdünk meghalni, mikor megszületünk, hiszen a halál keveredik a léttel és bármelyik pillanatban meghalhatunk. A halál állandóan jelen van a létben. Az ember megteheti ugyan, hogy kitér az ezzel való szembenézés elől, de ez azt eredményezi, hogy nem él majd hitelesen. Az a létezés viszont, ami számol a halállal, az élet lényeges lehetőségeit nyitja meg előttünk.
Ezzel kapcsolatban: Mikor elérünk az utolsó naphoz, onnan visszanézve kap értelmet a mai napunk, innen nézve azonban csak akkor van értelme a mai és utolsó napunknak is, ha törődünk vele.
(Időnként még mindig úgy érzem, nem hiába jár az ember egyetemre. Hopp, mire leírtam elmúlt. :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése