November 9-ét mutat a naptár. Az első gyertyát sem gyújtottuk meg az adventi koszorún; nem kellett felvenni a gyapjúbéléses, de mégis csodaszép magassarkú csizmát; nem repült be a kéményen a Mikulás letenni az ajándékokat és meginni a meggy szörpöt meg a tejet; csak az esti órákban látszik a leheletünk szabad térben..szóval olyan borzasztó, hogy a marketingesek már azt hiszik Karácsony van. És ezt a meggyőződésüket hivatásuk segítségévél sikeresen világgá tudják kürtölni, tehát nekünk, egyszerű halandóknak esélyünk sincs elmenekülni előle. Hiszen minden sarkon belefutunk a csilli-villi karácsonyfadíszekbe, a díszcsomagolás miatt kétszeresébe kerülő tusfürdőbe vagy alkoholba, az egyet fizet-kettőt kap táblacsokiba (utóbbit természetesen az év bármely hónapjában preferálom)...Csak az a baj, hogy így elmúlik a varázs mire igazán megérkezhetne az életünkbe ez a kicsi csoda aminek csak kelléke a szegfűszeges forralt bor és a tábla csoki, belül viszont érezzük, hogy többről van itt szó.
Szóval, úgy lennék most Grincs és isten-bizony ellopnám a Karácsonyt az egész világ minden szegletéből!
