Nem hiszek az eleve elrendelésben. A pillanatokban hiszek, a döntéshozásban, felelősségvállalásban, és a jóság erejében.Vallom, hogy mindent csak szeretetből érdemes csinálni, még akkor is ha nem könnyíti meg az életet vagy éppen fájdalmat okoz. Pinokkió is attól lett gyerek, hogy szerették és szeretett. Hitt magában és bízott másokban.
Van, hogy úgy érezzük, elvesztettük a fonalat magunkban és egyszerű, esetlen fabábuvá váltunk. Bárkivel megesik. De, ha szépen lassan kinyitjuk a kicsi, alaposan megnyirbált szívünket a világ előtt,akkor előbb- utóbb újra felfedezzük, hogy sok bolond embernek nagy kincs a puszta létünk is. Ha már látjuk, akkor elhatározással, odaszánt idővel, apró mozdulatok, szavak és gesztusok sokaságával a közelükben újra megtanulunk visszaszeretni.
Az ember jó és boldog tud lenni. Hiszem, hogy társul számtalan ember alkalmas mindannyiunk számára. Ennek ellenére rengeteg dolog van ami miatt "érdemes" Józsi helyett Pista és Juli helyett Mari mellett dönteni. Fontos, hogy a szeretet kölcsönösen feltétel nélküli legyen. Aztán, hogy a kimondottan szar helyzetekben is a másik mellett maradjunk. Ezt nevezik kitartásnak. Meg, hogy osszuk meg vele a teljes valónkat a gázosabb részekkel együtt. És ott van ,még a tisztelet, az hogy a másiknak még a hibái is mulattatnak, a közelsége békét teremt benned...bla bla bla.
Akivel ebből a sok dologból néhány megvan, abba lehetünk átkozottul (és ez általában előbb-utóbb a szó valódi jelentéstartalmát vonja maga után) szerelmesek, akivel mind megvan és még a bla bla bla rész odaképzelt sok hasonló gondolata is stimmel, na azzal érdemes leélni az életet.
A szerelem néha előbukkan napokra, hónapokra, évekre. De a szeretetből fakadó harmónia az egyetlen ami örök boldogságot nyújt. Nem könnyű ehhez társat találni. És ha mégis sikerült, akkor is kicsúszhat a kezeink közül. Aligha érdemes ezen rágódni. A legnagyobb hasznát akkor vesszük, ha merítünk belőle annyit, hogy a következő lehetőségünket a boldogságra, a családságra, a házasságra, a szépségre és jóságra ne bukjuk el.
Van, hogy úgy érezzük, elvesztettük a fonalat magunkban és egyszerű, esetlen fabábuvá váltunk. Bárkivel megesik. De, ha szépen lassan kinyitjuk a kicsi, alaposan megnyirbált szívünket a világ előtt,akkor előbb- utóbb újra felfedezzük, hogy sok bolond embernek nagy kincs a puszta létünk is. Ha már látjuk, akkor elhatározással, odaszánt idővel, apró mozdulatok, szavak és gesztusok sokaságával a közelükben újra megtanulunk visszaszeretni.
Az ember jó és boldog tud lenni. Hiszem, hogy társul számtalan ember alkalmas mindannyiunk számára. Ennek ellenére rengeteg dolog van ami miatt "érdemes" Józsi helyett Pista és Juli helyett Mari mellett dönteni. Fontos, hogy a szeretet kölcsönösen feltétel nélküli legyen. Aztán, hogy a kimondottan szar helyzetekben is a másik mellett maradjunk. Ezt nevezik kitartásnak. Meg, hogy osszuk meg vele a teljes valónkat a gázosabb részekkel együtt. És ott van ,még a tisztelet, az hogy a másiknak még a hibái is mulattatnak, a közelsége békét teremt benned...bla bla bla.
Akivel ebből a sok dologból néhány megvan, abba lehetünk átkozottul (és ez általában előbb-utóbb a szó valódi jelentéstartalmát vonja maga után) szerelmesek, akivel mind megvan és még a bla bla bla rész odaképzelt sok hasonló gondolata is stimmel, na azzal érdemes leélni az életet.
A szerelem néha előbukkan napokra, hónapokra, évekre. De a szeretetből fakadó harmónia az egyetlen ami örök boldogságot nyújt. Nem könnyű ehhez társat találni. És ha mégis sikerült, akkor is kicsúszhat a kezeink közül. Aligha érdemes ezen rágódni. A legnagyobb hasznát akkor vesszük, ha merítünk belőle annyit, hogy a következő lehetőségünket a boldogságra, a családságra, a házasságra, a szépségre és jóságra ne bukjuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése