
Így hát a film sem volt unalmas, sőt...Ez volt az első ilyen témájú film, amit úgy is nyagyra értékelek, hogy az átlag embernél egy kevéssel többet tartózkodom havonta a rács másik oldalán. Persze sok helyen bele lehetne kötni, de nem akarok. Azért nem, mert a börtönlélektan ábrázolása (amennyire személyes tapasztalatom alapján bármennyire is megítélhetem) maradéktalanul hiteles. Ebben hoz újat és színvolalasabbat a többi hasonló filmmel szemben. Kísérteties volt a vásznon végignézni, a "rabjaim" a saját bőrükön tapasztalnak. Percenként tudtam volna közben rámutatni apró nüanszokra, amiket csak bent lehet érezni. Ott viszont nagyon! De ez csak a "börtönjáró" elkalandozása. Azt hiszem, a film azoknak is nagy élmény akik nem a rácson túl töltik a szabadidejüket.
Kemény film. Assz'em már az első negyed órában elő kellett vennem a zsebkendőt. Akadt néhány mélypont. Mikor Brooksot kiengedték...majdnem kikapcsoltam. Az ő személye...á, nem lehet elmondani. És a többiekét sem. Látni kell, nem csak nézni, akkor érzi az ember.
Hajnal volt, mire megbefejeztem. Egyedül, mert a rozmár már az elején bealudt. Nem is tudom hány zsepis volt, de elég sok fájdalom távozott a kicsi szívemből a szememen át. Azon kevés film közé tartozik, amit szeretnék még meg nézni, de legközelebb nem szabad egyedül. Ilyeneket csak valaki vállán érdemes átélni, mert annyi benne a szomorúság, hogy ha...
Ui:Köszönöm a Rozmárnak, hogy megnézette velem.
2 megjegyzés:
A Rozmár nagyon örül, hogy a film ennyire bevált :)
És bocsánatot kér, amiért bealudt...
... viszont mellette szóljon, hogy ő már korábban látta a filmet.
:)
jó, persze. ne zavarjon, hogy egyedül bőgtem végig.
bocsánatkérés elfogadva.
Megjegyzés küldése