2010. június 14., hétfő
Sz.-nek mert szeretem
A történet abszolút analogikus. Úgyhogy, akinek inge vegye magára. Segítek begombolni.
Szóval van ez a gólya a sok közül. Tagadhatatlan, hogy kissé parás a helyzete. Valljuk be, (látszólag!) többet szív mint a többi. Elég sajátos a felhőcskéje. Sokkal kreatívabb mint a másikak ettől különös, vagy ha úgy tetszik különleges. De ezzel jócskán megnehezíti a gólya feladatát és helyzetét. Óriási kihívások elé állítja, amiket magának kell megoldania.
Ez egy darabig megy is, aztán észrevesszük, hogy a gólyánk másfelé kacsintgat. Látszólag azért, hogy elhagyja felhőcskéjét és máshol, másikkal könnyebben legyen boldog. Még el is repül a felhőjétől, mintha meg akarna futamodni. A felhő meg persze elkezd puffogni, miért nem elég jó neki az, amit ő megteremt. Még sír is, hiszen azt hiszi a madár azért ment el, mert nem szereti.
De a gólya csak egy icipici időre tűnt el. Segítséget kért valamelyik másik felhőtől, ami kevésbé macerás dolgokat csinált, hogy mindenre felvértezve visszamehessen a sajátjához. A felhő meg persze nagyon megörült és vígan teremtgette tovább a különféle dolgokat.
Csudajó vég ez egy rajzfilmnek. Az életnek is az lenne, de a mi gólyáink nem mindig ilyen kitartóak. Bennük van az Isten adta vágy, hogy legyen egy felhőjük, aki aztán magából teremt kettejüknek ezt - azt, de nemigen veszik komolyan (legalábbis amíg van). Ugyanúgy félnek a nehézségektől és a felelősségtől, mint a film hőse, és hozzá hasonlóan másfelé kacsintgatnak, majd lelépnek. De a rajzolt gólyával ellentétben nem megoldást akarnak találni, csak menekülnek bele a vakvilágba. Mi meg toporzékolunk és sírunk mint a filmbéli habos-babos felhőcske, hogy fikarcnyit sem szeretnek, ha nem is akarnak kitartani mellettünk. Meg fintorgunk, hogy akkor ki mellett fognak. Pedig…mi olyan jó dolgokat tudunk teremteni: krokodilt, cápát, gyereket. De nem kell.
A filmes gólya azért ment vissza, mert rájött, mi a feladata az életben és be akarta tölteni. Be és nem ki. Mert mi földi gólyák és felhők sokszor csak kitöltjük az életünket, általában szép meg jó dolgokkal, de azokat a dolgokat kihagyjuk az életünkből, amik nemcsak ki, hanem be is töltenék. És erre vagy rá sem jövünk, vagy meg sem próbálunk rajt igazán változtatni.
Most feltehetném azt a rendkívül naiv kérdést, hogy ha az a gólya egy öt perces rövidfilmben képes így viselkedni, akkor a mi gólyáink miért nem, de a: pasiból vannak meg a rossz hímekkel találkoztál, de azt hiszem ezek a válaszok a megoldásnak még a felszínét sem kapargatják. Szerintem félnek, nem mernek felelősséget vállalni, nem adják („ki” )magukat, nem fogadnak be feltétel nélkül másokat, bennük van az akarat, de elnyomják vagy másra vetítik ki stb. stb.
Na, ezt most részben azért is írom, mert az utóbbi napokban többen is megtaláltak párkapcsolatos, pasis, mindenféle dolgaikkal. Többek közt Sz. is mondta, hogy fél, és nem a legrózsásabb a helyzet. Ettől meg nagyon felhúztam magam. Mert őt én már évek óta nagyon szeretem. Tényleg Lieblingem a leányzó. És ettől rögtön megértettem, mitől utálta meg a Rozmár és a Hangya szinte látatlanban a másik Sz.-et az életemből. Azért mert bántott engem. Ők meg nehezen tűrik. Én is nehezen tűröm, ha Sz. –et boldogtalanná teszik. Pedig olyan szerelmes. És utálnám, ha át kellene élnie amit nekem. De vannak ezek a pasik. Akik kitömik a zsebeiket a karrierjükkel meg a bankkártyájukkal, vigasztaló haverokkal, nőkkel…és ezt baromi sokáig tudják csinálni. Majdnem addig ameddig akarják. A kulcsszó pedig a majdnem. Mert a Facebook tanulsága szerint az én „Azthittemszeretpárom” is úgy gondolja, Christian Troynak (a Nip Tuck című sorozat fő”hőse”, számomra a szánalom mintapéldánya, igazi célt tévesztett lúzer bla bla) lenni jó dolog. Azonosul egy hál” Istennek csak virtuálisan létező személlyel, aki bár csak részleteket láttam a sorozatból, mindent megvalósít amit nem kéne és semmivel sem kezd semmit amivel érdemes. Szóval még rá sem jött, hogy Barney Stinson csak akkor lesz boldog, akkor lesz jól ha Ted Mosby és Marshall Eriksen keverékévé válik.
És lehet, hogy ez van a Sz. kicsi szíve apró csücskének a választottjával is. Remélem nem. Bízom benne, hogy ez a srác egy szerető és tanulékony gólya, aki nem követi el többször ugyanazt a hibát. Mert ha igen, akkor csak ideig- óráig húzza majd a karrierjével és pótlékaival kitömött zsebekkel. Egyszer bűzleni kezd az, az ing. És ki tudja hány esélyt kap még a világmindenségtől.
Szóval baromi gyorsan kapcsolnia kéne, mielőtt elveszít egy olyan fantasztikus csajt mint Sz. Hiszen ha őt is elszalasztja,akkor lehet hogy már soha senkinek sem tudja őszintén kimondani a világ legszebb paradoxonát a Fel című filmből, hogy:
Kérlek, kérlek légy a foglyom!
UI:Az utolsó szavakat olyan szépen tudom mondani. mosolyfej pont
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése