Az alkohol sok mindenre képes. Lehetünk tőle humorosak, agresszívek, vágyódóak, megértőek, telhetetlenek, érzelgősek, meg még ezer félék amik most nem férnek bele a tegnapinál kisebb agyacskámba, vagy legalábbis a rejtekébe húzódnak.
De amellett, hogy segít meghalni az agysejteknek, van egy felettébb áldásos hatása is. Felszabadítja a tudatot. Ez pedig tényleg változás. Úgyhogy eszem ágába sincs vitába szállni egy halom szakember nézetével, tapasztalataival és egy több száz éves elnevezés létjogosultságát sincs szándékomban megkérdőjelezni. Csupán azt mondom, hogy a változás maga a tudat felszabadítása, nem pedig addigi tartalmának átformálása. Konyhanyelven: AZ ALKOHOL NEM TUD ÚJ ÉRZÉST ADNI, CSAK AZT HOZZA ELŐ AMI BENNÜNK VAN.
Lehetnek ezek olyan dolgok, amiket hagyunk érvényesülni a hétköznapokban, de olyanok is amiket elfojtunk. Mindenesetre alkohol hatására előjönnek.
A kérdés minden ilyen szituációban csupán az, hogy mit kezdünk vele.
Én tegnap nagyon vágyódtam, de nem tettem semmit, mert az érzések katyvaszában amolyan régimódi lány vagyok. Szeretek is az lenni, csak rohadt nehéz. :-)
UI:Ha széthullik egy barát sok éves kapcsolata, akkor lehetnek Menyhárt Tamásnak kurva jó képei, de inkább inni kell, meg beszélgetni, mint festményeket nézegetni. És ezt borral meg bor nélkül is így gondolom.
Ja és assz'em a Jóisten kezd kissé szenilis lenni, mert nőként, barátként és lelkigondozópalántaként teljes biztossággal kijelentem, hogy a tavasz idén nem a szerelem, hanem a szintén sz-szel kezdődő, szakítás évszaka volt. Az elejére még emlékezett a drága Mindenható. De mi lesz, ha még jobban megöregszik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése