11-én elindultunk Dóval Tokajba, hogy csatlakozzunk a Közös Pont stábhoz, képződjünk egyet aztán kivonuljunk a Hegyalja fesztiválra. Út közben egy szóba elegyedtünk egy középkorú nővel aki váltig állított, hogy az egész lényemből sugárzik ez a lelkészesdi, én meg pironkodtam mert inkább meglepődni szoktak rajta. A vonatból kihajolós, ágakkal pacsizós utazás után az első tíz percben beleszerettünk a városkába, de a KP-s arcok még a hegy lábánál megbúvó szűk Tisza parti utcáknál is boldogítóbban hatottak ránk. A nagy örömködés közepette be kellett vallanom magamnak, résztvevőként már nem szívesen mennék el Hegyaljára. Ez a felismerés pedig apró de fontos lépés a Jelen Réka megismerése felé.
A képzés napjai elég mókásan teltek. Nem tudtunk a tervek szerint készülni a sátornyitásra, hiszen a fesztivál területén még a nyitás napján is szinte mocsár volt a belvíz miatt. Úgyhogy az első pár napban sátor és infrastruktúra helyett csak csapatot építettünk, azt viszont nem akárhogy. Idén voltam először a Hegyaljás stábban és sikerült a saját bőrömön megtapasztalni, hogy ez a fesztivál, képzésben és csapatban egyaránt verhetetlen. Sem most sem az előző közös hétvégénken nem történt semmi különös. Nem voltak neves trénerek, vagy pontról pontra betartott program. Mégis szinte családdá kovácsolódtunk. Olyan közösséggé, ami azt gondolom még a KP keretein belül is példaértékű. J., K. és B.(tiszteletbeli spiri) külön-külön és együtt is verhetetlen. Amellett, hogy lelkileg sokat adtak a közösségnek, leírhatatlanul viccesek is. Fantasztikus ez a három elbaltázott angyal. Az Activity, az Üvegtigris 2(arra ébredni a délutáni szundiból azért több mint durva), a Tavernás borlepte beszélgetések, a varangyos béka fogás, a bókok, meg az aszfaltos domboldalon gurulás bőven lég volt ahhoz, hogy az ember egy hétköznapi mese varázsában találja magát.
Aztán jött a fesztivál, fogyott az energia és véget ért a rózsamatricás fesztiválnaplóba való kapirgálás. Összefolynak a napok. Volt sok sátorba betérő, egy nagyot partyzós este és egy M.-val koncerten, órákon át szappanbuborékfújós is.
Csudaszép hét volt. Rengeteget adtam és kaptam. Írhattunk egymásnak búcsúüzeneteket. P. varázspálcás sátorvezető kisasszonytól ezt kaptam:
Drága Réka!
„Boldogok, akik téged ismernek, mert szórakozásuknak nem lészen soha vége…”
Az intelligens szőke nő!
Köszönöm!
Puszi
P.
UI: Végtelenül szeretek ebbe a közösségbe tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése