Múlt héten néztem a fiúkkal az Édes November című filmet. Elég szerelmes és nagyon romantikus meg minden ami (nem?) kell. Biztos mindenki látta már, de én még csak most először és jajj. Utána még kb. háromnegyed órát ültem szótlanul a fotelban kuporogva a százas zsepivel, amit T. az ölembe dobott.
Szép volt a film nagyon. A főszereplő csajszi karaktere az első pillanatban a szívemhez nőtt, mert a "szerencsétlensége",vagánysága, naivitása, világszemlélete, November választása, az abba a hónapba fektetett ereje, szeretete, szerelme és egyéb tényezők okán némiképp hasonlatos hozzám, de fontos megjegyezni, hogy legalább húsz százalékkal dinkább. És azt hiszem nekem nem az lesz a sorsom pár hónap múlva, ami neki volt. Meg van még ezer különbség mert hát ez mégiscsak egy amerikai film és nem az én kis életem :-) .
No, azért beszélek rébuszokban, hogy ha nem láttátok akkor ne lőjem le a "poént" (mert ezt meg kell nézni), ha pedig már ismert és van egy szabad másfél órátok, akkor gondoljatok rám szeretettel(vagy ahogy tudtok :-)) és nyomjátok meg a playt.
2 megjegyzés:
szerintem gyönyörű film és én például nagyon szeretem. bár tény, hogy én nagy romantikusfilm rajongó vagyok :)
tulajdonképp én azt szerettem benne, hogy mind a két főszereplő változik, alakul és akarja a változást, aki a barátunk (Vuk)... petrapap
jajj, ez a változósdi de izgalmas és szomorú tud lenni
Megjegyzés küldése