2010. október 16., szombat
Before Sunset
Többszörös találat. Egyrészt egy közel másfél órás filmet (így) megcsinálni két szereplővel, kb. háromnegyed óra leforgásáról, mindössze egy sétát bemutatva, szinte kizárólag egy párbeszédre építve, sallangok nélkül, az több mint durva és számomra abszolút kimeríti a filmművészet fogalmát.
Másrészt megtalálta a kis lényem egészét. Az első perctől az utolsóig volt a számon egy földöntúli mosoly, néha csillogott a szemem a sós víztől, és amennyiben lehet némán, mozdulat nélkül bólintani; megtettem.
Közel sem végtelen azoknak a dolgoknak (embereknek, érzéseknek, tárgyaknak, gondolatoknak, műalkotásoknak...)a száma, amit a vele való találkozás első pillanatától az utolsóig ilyen közel tudtam magamhoz, mint ezt a filmet.
Nem is tudok még írni róla. Egyszerűen csak megszerettem. Olyan nagyon tiszta, szép és igazi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
áááá, az egyik kedvenc filmem! az előző részét ismered? ha nem, kölcsönadom! úúúúgy szeretem! love.p
Kezd rémleni, hogy láttam, viszont nem mostanában. Szóval egyrészt nem nem emlékszem rá, másrészt ha néztem is már, most látni is szeretném. Úgyhogy majd elkérném. ölelés
Megjegyzés küldése