Válasz Blanchenak

Azt hiszem az élet egy egyedi tervezésű kacskaringós vonal, ami egy pontból indul ki és oda is tér vissza. Sokszor ismétlődhet a vonalban a fájdalommal szédítő spirál alakzat, de mindig csak addig, míg hagyjuk. Amíg nem a maga valóságában észleljük a helyzetet; amíg nem rögzítjük magunkban kőkeményen az elkövetett hibákat; amíg nem élünk ezekkel a következtetésekkel; amíg az emberek okozta szituációkon az előtt lépünk túl(át) mielőtt kezdenénk vele valamit. Szóval amíg nem ismerjük fel, hogy nem passzív hanem aktív szereplői vagyunk azoknak a napoknak, amiket ezen a Földnek nevezett gombócon töltünk.
Eszem ágában sincs tagadni, hogy a hibák az embert spirálként fonják körül. De a tanulásra/tudásra való inger a jobbá válásra, és az újrakezdésre való késztetés ugyanilyen spirálként simul ránk.
Akibe szerelmesek vagyunk, azt szeretjük. Egy pszichológus szerint(sajnos nem jut eszembe a neve) háromféle szeretet van. Az egyik a "szeretem mert...". Ez egy okhatározós forma. Pl. szeretem mert szépen néz rám, mert nem túl problémás vele az élet, mert ő is szeret stb. A másik a "szeretem ha...". Feltételes mód. Pl. szeretem ha ő is szeret, ha így viselkedik, ha ezt meg azt megteszi értem/velem. A harmadik kategória a "szeretem pont". Nincs ok, nincs feltétel. Csak érzés van. És örvendetes ha szépen néz rám, ha viszont szeret, ha néha idilli a problémás helyett, ha különösen tetszik egy-egy gesztusa, vagy megtesz értem/velem valamit. De nem ok és nem feltétel, hanem toldalék. (Vagyis teljesen más nyelvtani kategória.) Ha "szeretünk pont", akkor az ember léte tesz boldoggá és tölt el örömmel.
Meggyőződésem, hogy amennyiben az első két eset valamelyike fennáll, nem érdemes s sem a fiúk neveinek számát növelni, sem magadat bántani a rágódással.
De elsősorban kiábrándulni nem szabad, mert azzal hitelesíted mindazt, aki/ami fájdalmat okoz neked, amit rossznak tartasz. És ezzel nyilván aláírod, hogy a köréd tekeredő hibaspirál fojtással hajtsa végre rajtad a saját halálos ítéleted. (No ezt kevésbé vészjóslóan is megfogalmazhattam volna, csak este néztem egy krimit. Bocs.)
Most pont annyi ideig futtattam az eszméim, hogy már elkezdtél gondolkodni, de még nem kívánsz a pokolba, úgyhogy gyorsan abba is hagyom.
Szeretlek Pont


UI: Ezt a nők vagyunk, meg kell tanulnunk tűrni és lenyelni a dolgokat szöveget pedig meg ne halljam, az ég szerelmére.
Igen a pasik olyanok. Nem, nem igazán szeretnek/tudnak/akarnak megmaradni a hozzád(akár többesszámban is mondhatnám) hasonló lányok mellett. Nem, ez nem fog változni. Igen ez szar. De tedd a szívedre a kezed: mindennek tudatában lennél egy fikarcnyival is másabb ember/nő mint aki vagy? Na ugye!

Klassz csaj vagy. Szeretünk. Holnap hívunk Dóval. Kitartás!