helyzetjelentés

Hát hahó mindenki!
Édesek vagytok, mert mondjátok hogy írjak és nézegetitek ezt a virtuális rékalapot, csak az a helyzet, hogy eddig magammal sem nagyon volt értelmes közölnivalóm, nemhogy másokkal. Kissé üres vagyok mostanság. De ennek ellenére mégis boldog-boldogtalan leckéket ad nekem (a) zenből, többségében olyanok akiknek annyi köze sincs hozzá mint nekem.
Azt hiszem a fájdalom kifejezése és figyelemelterelés miatt kezdtem blogolni. Már másért szeretnék: csak úgy. Azért mert jó önkifejezési forma számomra. Persze ha fáj valami, ezután sem vonakodom leírni és sok mindenről szívesen terelem majd el így a gondolataimat, de azt remélem valami változik. Nemcsak a blogolásban, az életemben is. Különben megfulladnék ebben a szobában ahol túl sok hónapja vergődik a lelkem. Hiszen több itt a fájdalom mint az oxigén. Ideje lenne mással megtölteni. Hálás vagyok érte, hogy sokan segítetek, de D. allegóriájával élve: nekem kell elvonszolnom magam a mocsár széléig, hogy valaki kirángathasson onnan. (Mondjuk az jutott eszembe nem lehet-e úgy, hogy maradok a közepén és valaki bedob egy kötelet? :-) Na mindegy.) Szóval próbálok igyekezni. Még néhány tervem is akad. Ha egyet megvalósítok közülük annak már örülni fogok.
Ó, még nem is mondtam, hogy összeszedtem valami izgis vírust, kiütésekkel meg minden, szóval a mély letargiámhoz még egy kis bezártság is társul. Veszélyes katyvasz. Nem ajánlom. Szigetre szeretném összeszedni magam. Tessék szurkolni.
Na még egyszer megköszönöm a szeretgetést és a figyelmet (ami ma T.-től különösen jól esett), aztán elpárolgok az álmok közé. Ott jó lenni. Illetve addig az volt amíg alvó önmagam nem kezdett el patkányokkal éjszakázni a fejében. Meg is nézem, mit jelent. Biztos valami nagyon jót :-)