hidak közt az emberek és emberek közt a hidak

Pécsett a hónapokban zajlik a kulturális főváros projekt legnagyobb szabású kiállítása, melyben a bauhaus pécsi mestereinek állítanak emléket. Láttam róla több riportfilmet, olvastam cikkeket, és mivel egyébként is a mecseki csodába fújt a szél, lehetőségem volt megtekinteni is a tárlatot. Fantasztikus élmény volt. Több szempontból is. Részint azért mert egy kiállítóteremben mindig otthon érzem magam. Azt akartam írni, hogy nem a fehérre meszelt falak vagy a viselkedési szabályok miatt, de ez hazugság lenne. A falak tisztasága, a csend, és a többi illemszabály mind hozzájárul ezeknek a pillanatoknak a szeretetéhez. Az elmém és a lelkem nyitottságával együttesen megteremtik a lehetőséget, hogy tért, időt, anyagot (P. :-))magam mögött hagyva repüljek egy másik ember művészete által, és olyan helyekre érkezzek meg amikben még sosem jártam. Mint Moholy-Nagy László Hidak című munkájának belső világában. Fehér felületen fekete ábrázolás. Ebből kifolyólag már első ránézésre letisztultságot, egyszerűséget, erőt és határozottságot sugároz. Aztán közelebb léptem és elkezdtem szemlélni az összevisszának tűnő vonaláradatot. Két kerék párhuzamosan kezdett gördülni a koponyám által védett részben. Egyik különböző alakzatokat ismert fel. Egyenes vonalat, háromszöget, pontot, konkáv sokszöget, kereket, amőba alakot és még megszámlálhatatlanul sok dolgot. A másik pedig rájött, milyen együgyű is volt ezidáig a hidak tekintetében. Kizárólag azt a formát tekintette ebbe a fogalomkörbe tartozónak, ami általában egy többé-kevésbé civilizáltnak mondható emberlakta település vizei felett ível át. Egész eddig láthatatlan volt számomra, hogy egy kerék egy pont, egy hullámvonal, egy paralelogramma, vagy egy felismerhetetlenségig torz síkidom is betöltheti a híd szerepét. És már nem az építészetről beszélek, hanem a kommunikációról, a kapcsolatról, az utakról és a találkozásokról. Az emberekről. Olyan jó belegondolni, mennyi különböző hidat csodáltam meg, használtam és építettem fel ez alatt a röpke huszonegy év alatt, és még csak most kezdődik a kavalkád a lapomon. Készítem az ecsetet.

UI:Azt nem is mondtam, van úgy hogy bizonyos hidak összeérnek.