Írhatnánk levelet, telefonálhatnánk, találkozhatnánk, de mi mégis csinálunk egy saját blogot. Kit érdekel? Hiszen többségünkét úgyis csak a barátok olvassák, velük meg amúgy is beszélünk.
De a blog más. Azt még mindig olyan különlegesnek érezzük. Mi tagadás: az is. Mert lehet ugyan, hogy csak pár barátunk olvassa, de bárki megtehetné. Elképzelhető, hogy saját fura, izgis, vagy épp hátborzongatóan kusza életünkről írunk sokszor konkrét személyek említésével, de minden bejegyzésnél benne van a pakliban, hogy valaki számunkra fiktív személy is megnézi.
Na ezért írunk blogot. Mert izgalmas úgy írni a barátainknak, szerelmeinknek, rokonainknak, akárkiinknek, mintha nem nekik címeznénk. Pedig ez a körülöttünk levőknek, a minket szeretőknek szól, és azoknak akiket mi szeretünk.
De látok még egy fontos tényezőt. Ha leírsz valamit, akkor jobban átgondolod, mint a beszédedet. Ha a nyilvánosság elé tárod(még ha ez képzelt is), akkor még inkább igaz. Ettől pedig tisztábban látsz mindent, ami benned és körülötted van.
Én legalábbis ezek miatt kezdem most el. Meg mert egyre többször hiányzik az írás. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése